nő bennem a nő
Emlékezz ősi kreatív női mivoltodra!
Fedezd fel és engedd szabadjára a benned élő természetes asszonyt!
Rólam
Fordulj hozzám, ha emlékezni szeretnél rá mit jelent Nőnek lenni.
Emlékezz rá, mert benned él! Ősasszony vagy, ősbizalommal, ősbiztonsággal.
Éld meg a maximális önszeretet, önelfogadás, önbizalom érzéseit.
Transzformálj nehézségeidből, traumáidból mozgató ERŐ-t.
Ébreszd fel a szunnyadó természetes asszonyt, aki kreatív, alkot és teremt.
Olvasd el és ismerd meg az én utamat, írj nekem, ha érzed a hívást.
Utazom - változom - fejlődöm
A fenti három kifejezés állandó csak az életemben.
Hogy eljussak oda, hogy egyáltalán el merjem hinni, hogy kép-es vagyok Neked is utat mutatni, példa lenni és vezetőd lenni, 39 évnyi utazás szükségeltetett.
Minél beljebb utazol magadba, annál nagyobb változásokat élsz meg, s annál nagyobb fejlődésed mértéke is.
Felismered, hogy nem végcél van, hanem állomások, hogy a fejlődés mértéke attól függ, mennyire tudod és akarod magad beleengedni a folyamatba.
Születéstől kamaszkorig
Császármetszéses világrajövetelem 1985.03.31-én, este 8 óra 3 perckor történt, ami bár az ősi görög mitológiában az istenek és félistenek születési kiváltsága volt, egy baba lelki feljődését alapjaiban meghatározza. Bár tervezett gyermek voltam, mégis anyámnak csalódást okozva jöttem világra, hiszen ő fiúval szerette volna megajándékozni apámat, aki mit sem törődve ezzel csodálta másodikként született lányát.
Na most ugye egy "nem baj, hogy nem fiú?" kérdéssel indulva, az én nőiségem sem az élmezőnyből indult.
Cukimuki kislány voltam egyébként, mindig borzalmas frizurával ellátva. Mindig titokban játszottam nőieset, kitömtem a cicimet zoknikkal, s ha valaki benyitott a szobámba, gyorsan el is bújtam, észre ne vegyék. Mikor a csecsemőbabámmal szoptatósat játszottam az udvaron, apa és anya a távolból figyeltek és engem tökre idegesített, hogy anyám miért néz már. Ha te fiúnak vártál, akkor ne nézzed már, ahogy én a nőiségemet gyakorlom.
A délutáni alvások alkalmával bántottam a cicimet, igaziból nem tudtam miért, nem voltam tudatos, csak valami azt súgta belülről, hogy ezt kell csinálnom.
2 éves koromra tehető a gluténérzékenységem kialakulása, mely alapvetően az apai kapcsolathoz, a szeretet és elfogadás hiányától való félelemhez köthető. Amúgy elvagyok ezzel köszönöm szépen, de mint életút és lelki fejlődési lépés, igen érdekesnek találom.
Ahogy azt is, hogy mindez 12 éves korom környékén derült ki, amikor már fejlődésnek kellett volna indulnom testileg is, én mégis olyan voltam, mint egy kis erőtlen fiúcska. Kicsi, gyenge és olyan, mint egy deszka. Amit persze nagyon nehezen éltem meg.
Kamaszkortól fiatal felnőtt korig
Aztán kiderült végre, hogy mi a gyerek 'baja', neki is indultam egy nagy testi fejlődésnek, de még mindig sok ciki helyzetbe keveredtem, amikor a nőiségemről volt szó. Rettentő zavarba tudtam jönni, ha bármi ilyen témáról kellett beszélni.
Olyannyira el akartam ezt az egészet zárni, hogy még a mensturációm megjövetelét is egy táboros tartózkodás idejére időzítettem 16 évesen. Persze anyám nagyon sajnálta, hogy nem voltunk akkor együtt, amit nem is értettem, hisz nekem akkor az úgy sokkal jobb volt. Végre titokban nőnek érezhettem magam és úgy intézhettem és élhettem meg az egészet, hogy én akartam.
Ekkor már kezdődött erősebb formát ölteni a lázadásom is, sokat lógtam a gimiből, hazudoztam, sosem azt csináltam, amit elvártak tőlem, azt azonban még nem láttam, én valójában ki vagyok és mit is akarok.
17 évesen elvesztettem a szüzességemet, amely élményt semmiért el nem cserélnék. Persze anyám akkor is bele akart folyni a dologba és akkor este a fürdőkádban ülve, boldogságom közepette benyitott a fürdőszobába, hogy megosszam vele, ami szerintem csak rám tartozott.
Az akkori barátommal való szakításom már elkezdte megmutatni, hogy milyen kis céda vagyok, a legjobb haverjára vetettem szemet, azóta sem tudom egyébként, hogy miért.
Gimi utántól felnőtt korig
Bennem élt már a nő, pislákolgatott, elkerültem főiskolára, amit valójában nem is akartam, de ugye menni kellett, mert egyik felmenőmnek ez volt a vágya. Hát úgy is álltam hozzá, ahogy azt ilyen esetben tenni szokás. Egy darabig még ügyeskedtem, aztán felébredt a lázadó alvó oroszlán és féktelen bulizásba és pasizásba kezdtem. Sokszor polgárpukkasztóan viselkedtem, állandóan piáltam, a suliból kimaradoztam, és valahogy úgy próbáltam éreztetni magammal, hogy nő vagyok, hogy be akartam bizonyítani én mennyire kellek az épp aktuális kiszemeltemnek. Gondolhatod mennyire sikeres volt...
22 éves korom környékén a tetejébe még jól meg is híztam, ám a nőiségemet valamiért mégis tudtam élni, sokszor tudomást sem véve arról, hogy néztem ki.
Aztán persze tudatomhoz is eljutott kilóim száma, no onnandól kezdve örök kálvária vette kezdetét, ami még nagyon néha most is visszaköszön a sosem leszek elég szép érzésével párosulva. Jó kis csomag, mi?
Sok sok önmunka, felismerés és belső tisztítás után már tudom ki vagyok és megélem annak minden aspektusát. Letettem, ami nem az enyém, teret adva ezáltal minannak, ami engem szolgál.
Mások hibáztatása helyett a tanulságokat és a tanításokat figyelem, s nap, mint nap teszek azért, hogy tovább fejlődjek és méltó tanító legyek magam és mások számára.
Szeretettel várlak egyéni és csoportos foglalkozásaimon, hozd ki magadból te is az ősi női erődet.
A benned élő kreativitás és teremtő erő felébresztése és megtartása mellett különböző módszerekkel tanítok - és tanulok én is - melyekből ki tudod választani a számodra legmegfelelőbbeket, hogy mindig tudj mihez nyúlni, ha érzed, hogy önmunkára van szükséged.
Rajzolunk, táncolunk, énekelünk, sírunk, nevetünk, lélekutazunk, megannyi ősi tevékenységet folytatunk.
Írj nekem, ha szeretnél dolgozni a benned élő természetes asszony felébresztésén.